nEW sOUL

Megérkeztem!!!
Azt hiszem.
Kukuccs...
Van itt valaki?
Hahóóó!
Tele vagyok elvárásokkal, reményekkel, világít a szemem, a tekintetem egyenes, és csak rád várok. Tudod, pont rád, hogy megmutasd, hogy mennek itt a dolgok. Most jöttem messziről. Új vagyok itt. Legalábbis úgy érzem. Még senki sem győzött beavatni a létbe. Új vagyok. Még nem tudom...

Dehát mit mondjak, elég hideg van itt. Meg gyakran olyan nyirkos. A tenyerem. Meg persze a levegő is. Még két ember közt is. Mikor beszélgettem. Olyan...hideg volt.
Nekem még szokatlan, furcsa. Szerintem kicsit másnak hittem. Mielőtt megérkeztem.

Azt hiszem, tényleg mást vártam. Nem baj. Csak meglepődtem. Még senkinek sem votl ideje elmagyarázni, hogy kell ezt csinálni. Még elég ügyetlennek érzem magam.
Olyan esetlen az egész. Reméltem, hogy tanulhatok valami újat. Mondjuk az alfától az omegáig. Vagy hogy adni s elvenni. Vagy valami magasabb lét értelmét, vagy ilyesmi.

Ám mióta megjöttem, elég komplikált vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen összetettek a dolgok. Nálunk kicsit egyszerűbb volt. Nem mintha az jobb vagy roszabb lenne, csak mondom. Széles skálán érzem a dolgokat. Alfától omegáig nem megismerem, csak érzem...a legerősebb örömtől a legnagyobb félelemig.
Rátalálva önmagamra ahogy a legnagyobb hibákat vétem.

E fura világban

fiatal lélek vagyok.

Rég gyűlölt magányban

megszólalni próbállok.

Remélek tanulni mi igaz s hamis

találni nem oly egyszerű hitet s szerelmet is.


...Ez egy vidám vég

Ha nem értenéd

minden amit tettél

miért fizettél a rosszért?

Ez egy vidám vég

nyújtsd ide a kezed még

mindent mi te vagy elvinnék.

nagy karácsonyi

A világnak szerelmet adott
szerelméért utad látod
szerelméért sírt a menny
szerelméért, ki meghalt a kereszten

Oh, meddig lesz szívemben szíved sebe
Te megbocsájtasz, mikor kérem
Oh meddig fogod meghallgatni imám
bocsáss meg nekem

Mindenségem Te vagy
kezdetem s mindörökkém
Had zengjek szerelmedért
az elfeledett bűnökért
mindenfelett vagy Uram
mindenségnek királya

kis karácsonyi

Az üres létben lebeg életünk,
csak a semmiben, a pusztában létezünk,
elenyészik eszmei jellegünk,
valamit keresünk, s tova megyünk.

A földre szegezzük gyarló szemünk,
ah, ha tudnánk, mily titkot rejt szívünk,
hiún gondoljuk, nincs reményünk,
vak síkon vezet szánalmas félelmünk.

De eljön az óra, az a szent pillanat,
az égboltnak szegezzük gondolatainkat,
szemünkben megcsillan örökkévalóság lénye,
ezer anygal hite - emberek reménye.

,,They laugh at me because Im different. But I laugh at them because they are all the same.,,

AZ ALBATROSZ

Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,
albatroszt ejt rabul, vizek nagy madarát,
mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyű bicegést.

A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

Valaki, aki más, aki nem olyan, mint a többiek... Ő a légben király, de a puszta földön csak rab.
Valahol megláták benned  a szépet, a jót, az igazat, valahol Te vagy a gonosztevő.
Ha kilógsz, 10 korbácsütés,
ha visszabeszélsz, 20 korbácsütés,
ha máshogy cselekszel, 30 korbácsütés,
ha elmész, keresztre feszítenek.
Megéri keresztre feszülni? Vad röhelybe merüni?
Szárnyat vonszolni s benne megbotlani?
...ha előtte szárnyaltál volna, s repülni akarsz még, akkor egy fedélzeten mindig csak egy rút bicegő Albatrosz lehetsz...