Az üres létben lebeg életünk,
csak a semmiben, a pusztában létezünk,
elenyészik eszmei jellegünk,
valamit keresünk, s tova megyünk.
A földre szegezzük gyarló szemünk,
ah, ha tudnánk, mily titkot rejt szívünk,
hiún gondoljuk, nincs reményünk,
vak síkon vezet szánalmas félelmünk.
De eljön az óra, az a szent pillanat,
az égboltnak szegezzük gondolatainkat,
szemünkben megcsillan örökkévalóság lénye,
ezer anygal hite - emberek reménye.
Žiadne komentáre:
Zverejnenie komentára