yucky-lucky mess

,,How can you stay outside, theres a beautiful mess inside...,,

I dont want stay outside...when theres a beatiful-yucky-lucky mess in mine...

Eltelt 1 év. Köszönök mindenkinek mindent.

Részlet: ,,Egy szép napfényes délután a Kisfátrában tekintetem a messzeségbe révedt.
Szellemet felszabadító fuvallat csapott meg. A látvány megerősítette bennem az érzést, hogy minden pillanat maga a boldogság. És akkor visszagondoltam az elmúltakra... Hányszr éreztem ezt! Milyen sokszor csalt z arcomra mosolyt egy látvány, temérdekszer éreztem hálát pontosan azért a másodpercnyi időrét.
Rájöttem, semmi sem olyan fontos, semmi sem számít igazán, csak a pillanat boldogsága. Sok-sok varázslatos pillanat mozaikként összeáll és megtörhetetlen védelmet biztosít a legnehezebb időkben is.
Ez is lehetne az oka, hogy néha írok ezt-azt.
Minden katona felvértezi magát egy harc előtt. Ezt teszi az ember is. Összegyűjti szép és jó emlékeit, elteszi emlékbe. Elzárja a szívébe, hogy örök biztosítékká válljon akár a fájdalom napján is.

,,...és meggyógyultam. Elérkezett a lelkinap. Egy jó gyónás felér sok mindennel. Az, amikor az ember késztetést érez, és olyan furcsa bizsergést a térdében... Leborul és hálát ad szinte mindenért. Átárad rajta a kegyelem és a boldogság.
EZ VOLT ÉLETEM LEGBOLDOGABB NAPJA! ÉS MÁTÓL MINDEN EGYES NAP ÉLETEM LEGBOLDOGABB NAPJA LESZ!

Nincs út a boldogsághoz. A boldogság az út.

NINCS MÚLT ÉS NINCS JÖVŐ. EGYETLEN AMI VAN, AZ A PILLANAT...,,

,,...a férfi...A tömény anyagban erőteljesen dobogó szív. Sokatmondó és mégis titokzatos. Tipikus és mégis exotikus. Váratlan, de biztonságot sugalló. Érdes, mégis energiát áraszt. Különleges. Megfogott. Hiányzik. Adott valami felbecsülhetetlent. Mosollyal engedtem el. Sosem felejtem el... Danielt...,,

,,...a tenger lélegzik. Él. Egy absztrakt férfi. Gyönyörű, erőteljes, hatalmas. A homokban sétáló nő lábát gyöngéden csókolja, de az ellenséget szétzúzza a zátonyon.
Érintése gyengéd, haragja nyers erőszak...,,

nEW sOUL

Megérkeztem!!!
Azt hiszem.
Kukuccs...
Van itt valaki?
Hahóóó!
Tele vagyok elvárásokkal, reményekkel, világít a szemem, a tekintetem egyenes, és csak rád várok. Tudod, pont rád, hogy megmutasd, hogy mennek itt a dolgok. Most jöttem messziről. Új vagyok itt. Legalábbis úgy érzem. Még senki sem győzött beavatni a létbe. Új vagyok. Még nem tudom...

Dehát mit mondjak, elég hideg van itt. Meg gyakran olyan nyirkos. A tenyerem. Meg persze a levegő is. Még két ember közt is. Mikor beszélgettem. Olyan...hideg volt.
Nekem még szokatlan, furcsa. Szerintem kicsit másnak hittem. Mielőtt megérkeztem.

Azt hiszem, tényleg mást vártam. Nem baj. Csak meglepődtem. Még senkinek sem votl ideje elmagyarázni, hogy kell ezt csinálni. Még elég ügyetlennek érzem magam.
Olyan esetlen az egész. Reméltem, hogy tanulhatok valami újat. Mondjuk az alfától az omegáig. Vagy hogy adni s elvenni. Vagy valami magasabb lét értelmét, vagy ilyesmi.

Ám mióta megjöttem, elég komplikált vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen összetettek a dolgok. Nálunk kicsit egyszerűbb volt. Nem mintha az jobb vagy roszabb lenne, csak mondom. Széles skálán érzem a dolgokat. Alfától omegáig nem megismerem, csak érzem...a legerősebb örömtől a legnagyobb félelemig.
Rátalálva önmagamra ahogy a legnagyobb hibákat vétem.

E fura világban

fiatal lélek vagyok.

Rég gyűlölt magányban

megszólalni próbállok.

Remélek tanulni mi igaz s hamis

találni nem oly egyszerű hitet s szerelmet is.


...Ez egy vidám vég

Ha nem értenéd

minden amit tettél

miért fizettél a rosszért?

Ez egy vidám vég

nyújtsd ide a kezed még

mindent mi te vagy elvinnék.

nagy karácsonyi

A világnak szerelmet adott
szerelméért utad látod
szerelméért sírt a menny
szerelméért, ki meghalt a kereszten

Oh, meddig lesz szívemben szíved sebe
Te megbocsájtasz, mikor kérem
Oh meddig fogod meghallgatni imám
bocsáss meg nekem

Mindenségem Te vagy
kezdetem s mindörökkém
Had zengjek szerelmedért
az elfeledett bűnökért
mindenfelett vagy Uram
mindenségnek királya

kis karácsonyi

Az üres létben lebeg életünk,
csak a semmiben, a pusztában létezünk,
elenyészik eszmei jellegünk,
valamit keresünk, s tova megyünk.

A földre szegezzük gyarló szemünk,
ah, ha tudnánk, mily titkot rejt szívünk,
hiún gondoljuk, nincs reményünk,
vak síkon vezet szánalmas félelmünk.

De eljön az óra, az a szent pillanat,
az égboltnak szegezzük gondolatainkat,
szemünkben megcsillan örökkévalóság lénye,
ezer anygal hite - emberek reménye.