.lonely.

Változás.
Nem is az év végét követi a változás... A változás folyamat.
Ám nincs sürgetőbb idő az év végénél ezt tudatosítani.

Mindenki változik. A régen kacagva ugrándozó mindenkiben bízó is észreveheti, más lett.
Ahelyett, hogy embercsoportba burkolódzva hevesen gesztikulálva nevetne az élet nagy dolgain, inkább elmegy egyedül sétálni a sötét csendes utcán.
Elkezd havazni.
Nézi a hópelyheket ahogy lassacskán hullanak az utcalámpa fényében.
Gondolkodik.
Gubózza a gondolatai összegabalyodott gumóját.
Egyedül érzi magát, egydül is van, de önként ment ki a hóesésre. Úgy érezte ott bent...
Ezzel minden megváltozik.
A kapcsolatok is.
A bizalom is sokkal komolyabb kereteket kap.
Már nem tudja mindenkinek odaadni.
Igazságtalan azokkal szemben, akik szeretettel ölelik, de nem tudja már úgy fogadni.
A felületen marad.
S annál fájdalmasabb, ha valakinek teljes bizalmát adva az eltolja.
Százszor rosszabb csalódni 1 nagyban a háromból mint 1 kicsiben a húszból...
Sírni is jobb egyedül. Jó érzéz egy váll, de a legjobb neki most egy üres szobában legugolni, lehunyni a szemét, és érezni ahogy a Legnagyobb felülről vígasztalón körülöleli.
S így folynak a könnyek is az arcán.
Nem egy nagyölelés közepette vigasztalódva, hanem azon a havas utcán.
Lépkedve a sötétben.
Egyedül érzi magát, egydül is van, de önként ment ki a hóesésre.
Furcsa, de... Valahogy már úgy érezte ott bent...